17.rész~The End

Teltek múltak a hónapok és a pocakom egyre nagyobb
lett,fel is szedtem ár kilót ami nem nagyon nyerte el a tetszésem.Eddig sem voltam meg elégedve magammal és ez most nem nagyon segített a dolgon.
-Olyan kövér vagyok.-mondtam
-A francokat vagy kövér.Tökéletes vagy.-mondta Minhyuk
-Ahha mint egy kis bálna.-mondtam és én is el nevettem magam a hülyeségemen.
-Persze hogy az vagy..-mondta szem forgatva.-Kicsim lennél a feleségem?.-kérdezte hirtelen és le térdelt elém.Fel sem fogtam hogy mi is történik
-Komolyan?.-kérdeztem
-Nem térdelnék előtted ha nem lenne komoly.-mondta mosolyogva.Fel húztam magamhoz és meg csókoltam.
-A feleséged szeretnék lenni..-mosolyogtam a csók után.Vigyorogva fel húzta a gyűrűt az ujjamra.Fel hívtuk a többieket is akik örültek is neki.Ohh el is felejtettem említeni hogy Yonghwa és Jina is össze jöttek.Tök Romantikus volt.A suli bálom énekel neki egy dalt és szerelmet vallott.Jina ott állt és sírt persze a meghatódottságtól,Yonghwa meg csak mosolygott,majd oda ment hozzá és meg kérdezte hogy lenne-e a barátnője.Persze Jina igent mondott és a nyakába ugrott.Nagyon aranyosak együtt.
-Min gondolkodtál el ennyire?.-rángatott ki gondolat menetemből
-Ja csak az elmúlt idők dolgain.-mondtam és ültem az ölébe.Át akarta karolni de a hasam meg akadályozta benne,így nagy pocakomra tette a kezét és simogatta
-Tudom hogy lány lesz.-mondta mosolyogva
-Szerintem fiú.-vitatkoztam vele ismét.Az elmúlt időkben ezen szoktunk "vitatkozni" hogy fiú vagy lány lesz majd a baba.Persze édes mindegy mert szeretni fogjuk de jó néha kicsit vitatkozni.
-Öhm kicsit te le pisiltél?.-kérdezte Minhyuk félve
-Mi nem dehogy csak be indult a szülés.-mondtam teljesen nyugodtan
-Hogy mi?.-pánikolt be és gyorsan el ment gatyát cserélni én meg két nagyobb fájás között meg fogtam az össze készített cuccokat és az ajtóban vártam barátom.
-Oké szívem minden rendben lesz.-nyugtattam
-Szerintem ezt fordítva kéne tennünk.Neked kéne pánikolni nekem meg nyugtatni téged.-mondta
-Igen lehet de most nem vagy abban az állapotban ezért van ez.-mondtam és kezébe markoltam mert jött még egy fájás.Gyorsan le mentünk,mármint amit a jelenlegi állapotomban gyorsnak számított.Be ültetett a kocsiba és vitt is a kórházba,ott egyenesen a szülő szobába vittek.Minhyuk vévig mellettem maradt.A szülés nagyon nehezen és fájdalmasan ment,és erre mondhatjuk hogy ezt is nehezen de meg szültük.Mint és a mi kis drága kisfiunk,igen fiú lett.Meg hallgatták az imáimat.Kang Deaho lett a pici neve.
-Had nézzem meg.-mondtam Minhyuknak akinél a kicsi volt
-Nem kislány lett de őt is imádom mint az anyukáját.-mondta mosolyogva és oda adta a picit.Anyuék is be jöttek és Minhyuk szülei is.a srácok is itt voltak és kintről néztek minket.
-Aigo had nézzem a kis unokám.-mondta anyósom mire oda adtam neki.Lassan fel ültem de barátom segített fel ülni.Meg fogta a kezem és úgy néztük ahogyan a nagyszülők nézik a mi kisfiunkat.Én is le morzsoltam egy két könnycseppet amit Minhyuk egy puszival törölt fel.
-Szeretlek szerelmem köszönöm.-mondta a fülembe majd rám mosolygott és intett a srácoknak hogy ők is be jöhetnek.
-Na végre azt hittem kintről kell meg néznek az én kis keresztfiamat.-mondta Jonghyun és már el is kérte anyától aki csak mosolygott és segített neki meg fogni.Deaho készségesen el viselte hogy kézről kézre adják,de egy idő után el tört a mécses és sírni kezdett.Pont Jungshin kezében volt mire el sírta magát,ő pedig meg ijedt.Minhyuk el vette tőle és nekem adta.
-Szerintem éhes a picike.Szóval srácok kifelé.-tessékelte őket ki leendő anyósom. Minhyuk anyukája bent maradtak velem és el mondtak hogy hogyan etessem meg a picikémet.Miután be fejezte az evést meg böfiztetem majd el is aludt.Nekem sem kellet sok és engem is el nyomott az állom.

1.héttel később:
-Mindent el tettél?.-kérdezte Minhyuk
-Nem.Ott van még a felsőm is.-mondtam és arra mutattam de kicsit nehéz volt mert Daeho a kezemben aludt.Miután már tényleg mindent el pakoltunk haza indultunk.Otthon nagy meglepetés fogott mert ki volt dekorálva kicsit a ház.Isten hozott felirat lógott ahogy be léptem és egy nagy kis ágy volt a szoba közepén.
-Nem volt időm be vinni a szobába na.-mondta Minhyuk miután furán néztem a kiságyra.Be mentünk és le tettem a mózes kosárba amit vett még és meg néztük a baba szobát amit ő csinált meg.Nagyon szép volt,nagyon tetszett.El sírtam kicsit magam mire ő meg lepődött és meg ölelt.
-Annyira szeretlek.-mondtam neki majdnem bőgve
-Én is szeretlek.-csókolt meg.Csókunkat a baba sírása zavarta meg,fájóan fel sóhajtott mire el mosolyodtam.
-Jobb ha meg szokod.-mondtam neki nevetve és ki siettem Daeho-hoz és ki cseréltem a pelusát amiben egy kisebb ajándék volt.
-Ezt nekem is kell majd?.-kérdezte Minhyuk kicsit fintorogva
-Természetesen.-pusziltam meg majd ki dobtam a koszos pelust.Le ültem a kanapéra és csak néztem ki a fejemből.
-Szerelmem minden rendben van?.-kérdezte barátom
-Igen csak nem tudom hogy jó anya leszek-e.-mondtam
-Ne hülyéskedj te leszel a világ legjobb anyukája és felesége is.-mondta mosolyogva és meg puszilt.El feküdtem a kanapén és Minhyuk ölébe hajtottam a fejem.Ő be kapcsolta a tv-t és néztük,de nekem nem kellet sok és el is aludtam.Hallottam hogy a kicsi fel sír de barátom óvatosan fel kelt és fel vette Daehot.Én is fel ültem a kanapén majd lassan meg indultam a baba szobába.Minhyuk éppen pelenkázott és közben magyarázott valamit a picinek.Nem tudtam meg állni le fényképeztem mert nagyon aranyosak voltak,az ajtó félfának dőltem és néztem őket.Majd lassan mögé lopóztam és meg öleltem hátulról.Kicsit meg ugrott majd rám mosolygott aztán a kicsire.
-Anya is itt van.-mondta és fel vette Daehot.ÉS olyan történt ami még nem volt.Le böfizte Minyhukot én meg csak álltam le fagyva aztán el nevettem magam.A kicsi is velem nevetet,Minhyuk meg csak fogta és grimaszolt egy kicsit.
-Anya is meg te is kinevetsz?.-kérdezte mosolyogva Daehot aki csak nevetett.Nagyon hasonlítanak egymásra.
-Na add ide ezt a nagy fiút te pedig menjél pólót cserélni.-küldtem Minhyukot a szobába én meg addig le ültem Daehoval a kezemben a kanapéra és csak néztem.Kicsi keze közé fogta egyik ujjam és nézett nagy szemeivel.

1évvel később:
-Ahh ez nem igaz hova tettem azt a hülye fésűt.-idegeskedett Lena
-Nyugi itt van.-adta neki oda Jina mire én csak fel sóhajtottam és tovább sminkeltek.Igen el  jött a nagy nap amit már nagyon régóta várok.A ruhám mese szép A vonalú csipkés ruha a háta nagy kivágással.A hajam kontyba fogták és ki is sminkeltek,szépnek éreztem magam.
-Nahát az én gyönyörű unoka húgocskám mese szép lett.-dicsért agyon Jiyong én meg csak mosolyogtam mint a vadalma.
-Szerencsés ez a Minhyuk gyerek.-mondta Top
-Még vissza mondhatod és hozzám is jöhetsz.-mondta Seungri mire Jiyong fejbe vágta
-Jól van na csak fel ajánlottam.-mondta fel tett kézzel én meg csak nevettem.És el jött a pillanat is mikor az oltár elé kellett menni.Jiyong kísért az oltár elé ahol már Minhyuk várt mosolyogva,lassan oda is értünk Jiyong akarva akaratlanul is de kicsit meg szorongatta leendő férjem kezét aki csak mosolygott az egészen.
-Ha meg bántod véged.-mondta Jiyong mire én majdnem el sápadtam
-Nem bántom meg.-mondta majd meg fogta a kezem.És az esküvő is le zajlott most van a fogadás,a nagy táncnak is most jött el az ideje.
-Dága feleségem meg tisztelnél azzal hogy táncolsz velem?.-kérdezte újdonsült férjem mosolyogva fogtam meg a felém nyújtott kezét és el indultunk a tánc tér közepe felé.Lassan kezdtünk el keringőzni.Ki zártunk mindent csak mi léteztünk senki más.Aztán már mások is csatlakoztak hozzánk.Miután el fáradtam rá néztem az én szemem fényére Daehora aki anyósom ölében ült.
-Hogy van az én kicsi fiam?.-kérdeztem tőle mire ki nyújtotta mind két kezét felém hogy vegyem fel.Ölembe vettem és szét puszilgattam a kis arcát.
-Még a végén féltékeny leszek.-mondta Minhyuk és át karolt hátulról.
-Nyugi nem kell.Te is a szívemben vagy ahogy az a kis manó is.-mondtam mosolyogva.Miután már a fogadás is le zajlott mi is haza mentünk.Daehot Mingyunk szülei vitték el hogy kicsit velük legyen.Miután haza értünk Minhyuk át vitt a küszöbön mint a filmekben csak én nem vertem be a fejem.Gyönyörű nászéjszakát töltöttünk el kettesben.Most már mindenem meg van férjem,egy csodálatos kisfiam.Mi kellene még az ég világon?!Meg mondom semmi vagy talán majd később még egy kis totyogós a családba.
                                                           ~The End~


UI:
Nagyon köszönöm mind azoknak akik olvasták ezt a ficcimet,remélem tetszett a vége is.Nem tudtam már mit írni hozzá szerintem minden meg történt ebben a ficciben még olyan dolgok is amit nem is terveztem be.^_^
Tehát ennek a ficcimnek vége.És ezzel meg is van az első befejezett ficcim éljen.Most veszem csak észre hogy mennyit használtam a "ficcim" szót te szent isten :D Tehát még egyszer köszönöm nektek:D ^_^

16.rész

És el jött az a bizonyos hét.Reggel ismét a rosszul lét k
eltett majd mentem és ettem egy jót.Komolyan kezdek félni hogy mi a bajom.Miután kellően tele tömtem magam el mentem fel öltözni.Majd mikor a rendelőhöz értünk el fogott a pánik.Minhyuk ezt észre is vehette mert csak rám mosolygott és meg szorította a kezem.Mire oda értünk mér hívtak is be.
-Mi az eredmény?.-kérdezte Minhyuk
-Milyen a kapcsolatuk?.-kérdezte az orvos mire hülyén nézhettem rá
-Ezt most miért kérdezni.Amúgy meg nagyon jó együtt is lakunk.-mondta Minhyuk de ő sem értette.
-Gratulálok ön terhes.-mondta az orvos én meg azt hittem rosszul hallok
-Tessék?.-kérdeztem vissza
-Jól hallotta gyermeket vár.-mondta még mindig mosolyogva.Félve Minhyukra néztem aki nem szólt semmit.
-Kaphat valaki sokkot?.-kérdezte félve mire az orvos el nevette magát
-Nem lesz semmi baj de ha el szeretné vetetni akkor minél előbb döntsön.-mondta az orvos
-Rendben és köszönjük.-hajoltam meg és ki húztam magam után Minhyukot is.Meg álltunk a váró teremnél és csak néztem rá.Még mindig nem szólt semmit csak nézett ki a fejéből.Semmit nem tudtam le olvasni róla.Mintha el is sápadt volna.Sóhajtottam egy nagyot és el indultam haza felé magammal húzva a sokkos állapotú barátomat is.Mikor haza értem át öltöztem egy kényelmes otthoni ruhába.Minyhuk a kanapén ült majd mikor meglátott hirtelen felém meg indult felém,előttem meg állt majd karjaiba kapott és meg pörgetett a levegőben.Vállánál kapaszkodtam le ne essek,mikor le tett mélyen a szemebe nézett.
-Köszönöm.-mondta és megcsókolt.
-Mit köszönsz?.-kérdeztem
-Hogy meg ajándékozol egy gyerekkel.-mondta mosolyogva mire én is el mosolyodtam.
-Akkor meg tartjuk?.-kérdeztem
-Még szép.Olyan szép kislány lesz mint az anyukája.-mondta boldogan
-Vagy olyan helyes  lesz mint az apukája.-mondtam neki és meg csókoltam.Boldog voltam hogy a szívem alatt hordhatom Minhyuk és az én gyermekem.Úgy éreztem minden a legnagyobb rendben van.
-Mi lenne ha el mondanánk a szüleimnek?.-kérdezte mire kicsit el sápadtam
-Nem várhatnánk vele még egy kicsit?.-kérdeztem félve
-Nem most fel hívom őket.-mondta és már tárcsázta is őket.
-Szia kisfiam.-köszönt bele az anyukája
-Szia anya.
-Mi újság veled?A barátnőddel meg vagytok?.-kérdezte az anyukája
-Nagyon meg vagyunk.Anya remélem nem leszel mérges.-kezdett bele barátom
-Mi a baj?Megsérültél vagy esetleg a barátnőddel van valami?Kisfiam mond már.-idegeskedett az anyukája
-Anya nagymama leszel.-mondta boldogan Minyhuk.Erre anyukája 2 percig meg sem szólalt.Kezdtem attól tartani hogy már le is tette a telefont.
-Most mond még egyszer apád is itt van.-mondta az anyukája
-Hyorina terhes.Nagy szülök lesztek.-mondta boldogan Minyhuk mire az anyukája el hogy is mondjam el kiabálta magát vagy ehhez hasonlóan cselekedett,az apja csak meg dorgálta Minhyukot és mondta hogy agyon vigyázzon rám.
-Hyorina drágám köszönöm.-mondta anyukája nekem
-Nincs mit ajuma.-mondtam én is és Minhyuk meg adott egy gyors puszit az ajkaimra.Beszéltük még egy keveset a szülőkkel aztán le tettük.
-Fel kéne hívni Jiyongot is nem?.-kérdezte Minhyuk
-Kéne de nem merem.-mondtam de Minhyuk már hívta is.Nem kellet fél óra és már itt is volt
-Na mi van fiatalok hiányoztam.-jött be Jiyong mire el nevettem magam.
-Élni nem tudok nélküled.-mondtam nevetve mire felém szaladt és fel emelet.Minhyuk el sápadt.
-Óvatosan.-mondta Minyhuk mire Jiyong hülyén nézett rá majd rám.
-El kell mondanunk valamit.-mondtam mire mérges lett.
-Terhes vagy igaz?.-kérdezte mire csak bólintottam egyet.
-Teeee.-kezdett Minhyuk felé menni és kezdtem félni.
-Jiyong nyugi.-mentem oda és Minhyuk elé álltam aki egy határozott mozdulattal maga mögé állított.
-Nem hiszem el hogy ennyire felelőtlenek vagytok.Mi lesz meg tartjátok?.-kérdezte Jiyong
-Meg.-mondtuk egyszerre
-Rendben nem örülök neki de rám mindig számíthatsz prücsök remélem tudod.-mondta nekem és meg ölelt
-Igen tudom és köszönöm.-adtam egy puszit az arcára.
-Oké akkor te vigyázz rá és a kölökre is.-mondta Jiyong és mennie is kellet mert sok dolga volt még.
-Ez könnyen ment.-mondta Minhyuk és megkönnyebbült.
-Hát azért azt nem mondanám.
-Jó jó tudom.De szeretlek és mindig itt leszek melletted és mellette is.-simogatta meg a hasam mire el nevettem magam
-Még nem is látszik a pocakom.
-De majd fog.-csókolt meg.Már nagyon kíváncsi leszek mi lesz ebből.Úgy érzem minden rendben de félek hogy jön majd egy rosszan epizód is,amit nem nagyon szeretnék.Délután el mondtuk a srácoknak is hogy ők se maradjanak ki.Yonghwa ki volt akadva úgy mint Jiyong de ő is mondta hogy számíthatunk rá is.Tök jó fejek voltak.Jongshin ki jelentette hogy őt nem érdekli he ha törik szakad ú lesz a keresztanyja ezen a kijelentésén persze mindenki röhögött.Jonghyun és Lena ki jelentették hogy akkor ők lesznek a nagy szülők.És így tovább akkora fel fordulás lett hirtelen hogy kezdtem sajnálni szegény gyereket,hova fog születni a gyöngyöm( >.<) sok hülye közé.Este felé már mindenki el ment és én is a fürdőből jöttem ki és le ültem barátom mellé.
-Kicsit félek mi lesz majd..-mondtam neki egy kis csend után
-Jó anya leszel.Ha velük el bírsz akkor a babával sem lesz semmi baj és én is itt leszek.-mosolygott rám.
-Azt akarom hogy a te mosolyog örökölje.-jeleltettem ki.
-Én jobban szeretném ha rád hasonlítana.-mondta mosolyogva mire csak el pirultam
-Ne mér zavarba hozol.-mondtam neki és kicsit meg löktem
-Most mért olyan szép vagy ilyenkor.-mondta és el döntött a kanapén és megcsókolt.
-Te pabo.-mondtam neki mire még jobban mosolygott
-De szeretsz nem?
-Nem nem szeretlek.Imádlak.-mondtam kuncogva és le húztam egy csókra
-Akkor jó mert én is.-csókolt meg most ő engem majd karjai közé fogott és meg indult velem a háló felé.Óvatosan le tett az ágyra,betakargatott majd ő is be feküdt mellém derekam átkarolva.Nyomott egy csókot még ajkaimra majd mind ketten álomra hajtottuk a fejünket.

15.rész

Ma van a nagy nap.Le járt a fogadás és Jungshin nem csajozott be.Szegény.De ma be mutatja nekünk a barátnőjét Jonghyun.Kíváncsi vagyok hogy milyen lehet a lány.Azt mondta hogy kedves nagyon és ha Jonghyun a barátja akkor tényleg kedves lehet.Majdnem mind a reptéren voltunk és vártuk hogy le szájon a Japáni gép.Szerintem mi jobban izgultunk mit Joghyun ő csak minket figyelt és mosolygott rajtunk.Én Minhyuk ölében ültem mert máshol már nem volt hely.Egyszer csak Jonghyun meg indult egy nagyon szép lány felé.Szép hosszú barna haja volt,nem volt olyan magas de annál inkább vékonyabb.Nagyon össze illettek ahogy láttam őket egymás mellet.
-Az anyát.Nem semmi csaj.-mondta Minhyuk mire rá néztem elég csúnyán mert össze húzta magát.Nem érdekelt ki keltem az öléből és félre álltam tőle.
-Hé kicsim ne már.-jött utánam Minhyuk
-Ha ő jobban tetszik hát csak tessék.Legeltesd rajta a szemed.-vetettem oda neki mire kezei közé fogta arcom és felé fordította.
-Kicsim nekem csak te vagy.Senki más nem kell nekem csak te.-mondta és megcsókolt
-És igen itt van a gerle pár Hyorina és Minhyuk.-mondta Jonghyun mire el váltunk egymástól.
-Szia.Kim Hyorina.-mutatkoztam be
-Szia Park Lena.-mutatkozott be ő is.
-Helló Kang Minhyuk.-mutatkozott be barátom is.
-Szóval te költöztél el.-mondta Lana
-Igen.-mondta és közben át ölelt hátulról.    
-Már mindent értek.-mondta mosolyogva Lana
-Én mondtam hogy nem lehet őket szét szedni sem.-röhögte el magát Jonghyun
-Be lehet fogni.-mondtam neki mosolyogva.
-Jungshin asszem egy hónapig te végzed az én házi munkám is.-röhögött Jonghyun és át ölelte a barátnőjét.Nagyon jól mutattak egymás mellett.Beszélgettünk még majd haza kísértük Jonghyunt és a többieket.Beszélgettünk még ott náluk majd Minyhuk el kezdett szenvedni de nagyon.
-Szerintem mi most megyünk.-mondtam mire a mellettem ülő srác szemi fel csillantak
-De csak okosan.Nem akarok nagy bácsi lenni.-mondta Yonghwa röhögve mire Minhyuk gyilkos szemekkel nézett rá én meg hozzá vágtam egy párnát.
-Gyökér.-mondtam nevetve mire oda jött és jó szorosan meg ölelt.
-De azért szeretsz?.-kérdezte pajkosan mire el nevettem magam
-Hát hogy a viharba ne.-mondtam
-Na jó ő az én BARÁTNŐM.-hangoztatta ki a mondat végét.
-Tudom.Nekem meg a szeretőm.-mondta Yonghwa mire Minhyuk kerek szemekkel nézett rám.
-Nekem meg a gyerekeim anyja.-szált be a hülyéskedésbe Jungshin mire barátomnak is le esett az a bizonyos tantusz.
-Nekem meg az anyám.-röhögte el magát Junghyun.
-Ohh ajuma elnézést.-mondta Lana is és jó mélyen meg hajolt előttem.Én csak ott álltam és nevettem.Márt fájt a rekesz izmom is.Rám tört az a bizonyos röhögőgörcs,Minyhuknak támaszkodtam de ő sem bizonyult nagy sikernek.Le rogytam a földre és úgy nevettem a többiekkel együtt.
-Ajuma a nénikéd.-mondtam Lanának köt röhögés közben.Ennyit még életemben nem nevettem.Majd halottam hogy csörög a telefonom.
-Igen?.-szóltam bele még mindig nevetve
-Vagy kereken 10 perced hogy be engedj.-mondta kimérten egy hang
-Jiyong?.-kérdeztem
-Nem a tündér keresztanyád.Szerinted?.-kérdezte és tudtam hogy fel van vonva az egyik szemöldöke.
-Jó mindjárt ott vagyok.-mondtam és gyorsan le tettem a telefonom.
-Bocsi srácok nekem most mennem kell.-mondtam és gyorsan szedtem a cuccaim.
-És én?.-kérdezte Minhyuk magára mutatva
-Ha nem akarsz új barátnőt keresni magadnak azt ajánlom igyekezz.-mondtam mire el kerekedett a szeme
-Mert?.-kérdezte de közben ő is öltözött.
-Jiyong ki fog nyírni.-mondtam és már szaladtam is haza felé Minhyukkal kézen fogva.a vége felé már ő húzott engem.Mikor a ház elé értem meg támaszkodtam a térdemen és próbáltam levegőhöz jutni.Ami kisebb nagyobb sikerrel de sikerült.
-Na végre.-mondta Jiyong mire szikrákat szóró szemmel rá néztem
-Olyan nehéz lenne fel hívni mielőtt jössz.-kérdeztem közben már Minhyuk nyitotta is ki az ajtót.
-Mi van össze költöztetek,.-kérdezte fel vont szemöldökkel
-Mivel szinte mindig itt volt ezért igen.-mondtam vállat vonva mire csak rám nézett
-De azért okosan.-mondta és rám mosolygott majd mind a ketten be mentünk.Minhyuk mér a kanapén fetrengett egy melegítőben és egy trikóban.Te szent isten a karja ohh te jó ég hogy lehet valaki ilyen helyes?! Csak néztem ahogy ott fekszik,mikor észre vett hogy nézem csak el mosolyodott és kacsintott egyet.Mire én éreztem hogy vörösödöm.
-Gyerekek én is itt vagyok.-röhögte el magát Jiyong.Mire csak rá néztem és hozzá vágtam a kulcsom.
-Hé ez fájt.-dörzsölgette a kezét.
-
Bocs ez volt kéznél.-mondtam és közben meg öleltem
-Jobb az én ölelésem mint Minhyuké?.-kérdezte Jiyong mire el nevettem magam
-Nem.-mondtam és Minhyuk ölébe ültem.-Az ő ölelésénél nincs jobb.-mondtam mire csak rám mosolygott és meg ölelt.
-De nagy a szerelem.-mondta Jiyong mosolyogva
-Még szép.-mondta mosolyogva Minhyuk
-Na jól van én megyek.Csak be néztem minden rendben-e de látom hogy igen.-mondta és meg indult az ajtó felé mi meg ki kísértük.
-De ha meg hallom hogy meg bántottad búcsúzz el az életedtől.-mondta neki jiyong komolyan mire én csak el képedve álltam .
-Ya.-szóltam rá
-Most mi van csak meg védem a kedvenc unoka húgomat.-mondta mosolyogva és adott egy puszit a homlokomra majd el is ment.
-Bocsi.-néztem Minhyukra aki még mindig úgy állt ott mint egy fa darab.
-Áhh semmi baj.-mondta és rám mosolygott mikor fel eszmélt.
-Szeretlek és soha nem hagylak majd el.Remélem tisztában vagy vele.-mondta mosolyogva és közben derekamnál tartott.
-Én is szeretlek.Pedig már azt hittem meg szabadulok tőled.-mondtam neki mosolyogva
-Tőlem aztán soha.-mondta és ajkaimra tapadt.Nyaka köré fontam kezeim és úgy húztam magamhoz még közelebb.az oké hogy már egy ideje együtt vagyunk de az normális hogy  még ilyenkor is majd ki akar ugrani a szívem a helyéről,arról nem is beszélve hogy zavarba is tud hozni.A csókunk után mellkasába fúrtam fejem és csak öleltem.Ő államnál fogva fel emelte a fejem hogy a szemembe tudjon nézni.
-Olyan aranyos vagy mikor el pirulsz.-mondta mosolyogva és éreztem hogy még vörösebb leszek.
-Ya.Ez mind miattad van.-ütöttem meg a vállát mire el nevette magát.Az este folyamán nem nagyon csináltunk semmi,igazából mind a ketten fáradtak voltunk.Csak punnyadtunk a kanapén és néztük a tv-t.
-Énekelsz nekem?.-kérdezte Minhyukot miközben az ölében feküdtem
-De nem nagyon tudok.-húzta a száját.
-Nem érdekel.A te hangodat szeretném hallani.Naaaa énekelj nekem.-kérleltem és be vetettem a kiskutya szemeket,mire csak sóhajtott egyet és meg köszörülte a torkát.Majd el kezdett énekelni nekem.Mosolyogva figyeltem ahogyan koncentrál és nekem énekel.Úgy éreztem nálam boldogabb ember nem is létezik a földön,mindenem meg van ami csak kell.Egy csodálatos személy aki be aranyozza a napjaimat és mellette sok sok barát akiket az idő során meg ismertem mellette.Akaratlanul is egy könnycsepp folyt mikor ezt észrevette barátom meg ijedt és abba hagyta az éneklést.
-Kicsim mi a baj?.-kérdezte aggodalmasan
-Semmi csak meg hatódtam.-mondtam neki mosolyogva
-Akkor oké.-mosolygott ő is el és egy csókot nyomott ajkaimra.Engem viszont el fogott a hány inger és ez nem Minyhuk miatta volt.Gyorsan el szakadtam tőle és a vécé felé rohantam.Mikor be értem mindent ki adtam magamból amit a nap folyamán be vittem szervezetembe.
-Kicsim minden rendben,.-kérdezte Minhyuk kint az ajtó előtt.
-Nem hiszem.-mondtam mire be jött.
-Mi a baj?.-kérdezte de mikor észre vette hogy mi is van csak le húzta a vécét és magához húzva simogatta a hátam.
-Biztos el kaptam valamit.Vagy el rontottam a gyomrom.-mondtam
-Majd ha holnap is rosszul leszel el megyünk az orvoshoz.-mondta mire még jobban el sápadtam
-Nem azt már nem.Orvost nem akarok látni.-tiltakoztam hevesen
-Nem érdekel ha holnap is rosszul leszel ha kell a karomban viszlek be.-zárta le a témát majd fel emelt és be vitt a szobába és le fektette az ágyra.
-Menj egy másik szobába nyugodtan.-mondtam neki mire rám emelte a tekintetét
-Miért is?.-kérdezte fel vont szemöldökkel
-Mert már ismerem magam és nem nagyon fokok aludni.Gondolom te pedig szeretnél.-mondtam neki mire el mosolyodott.
-Csak nem gondolod hogy itt hagylak mikor rosszul vagy?.-kérdezte mire bólintottam egyet.
-Meg a francokat.Itt leszek végig melletted.-makacsolta meg magát és be feküdt mellém.Tényleg egész éjjel nem aludtunk semmit már azon gondolkodtam hogy ki cuccolok a vécébe és ott alszom de Minhyuk nem engedte.Másnap csak reggel voltam kicsit rosszul de utána szinte fel zabáltam (szó szerint értendő) az egész hőtőt.Minhyuk rám is szólt hogy nem kéne ennyit ennem mert megint hányni fogok,de én meg mondtam neki hogy éhes vagyok.Körül belül ez mert 2 héten keresztül.
-Na jó holnap megyünk az orvoshoz.-mondta mire én rá néztem
-Miért?.-kérdeztem
-Mert hol hánysz hol meg tele eszed magad mindennel.-mutatott a kezemben.
-Ez csak egy répa.-mondtam neki
-Meg a mogyoró vaj?Nem hiszem hogy annyira jó együtt.-mondta fel vont szemöldökkel.
-Így esik jól.Sajnálod vagy mi?.-akadtam ki és éreztem hogy a sírás küszöbén állok.
-Jaj kicsim de hogy is sajnálom.Csak féltelek.Nem tudom mi  bajod.-mondta és szorosan meg ölelt mire én le nyugodtam.Másnap reggel tényleg el rángatott az orvoshoz.
-Kis asszony magán a sor.-mondta a nővér mire Minhyuk fel rántott a helyemről és be kísért a doktorhoz.
-Jó napot.-köszöntem neki.
-Jó napot kedveském.Jöjjön foglaljon helyet.-paskolta meg kicsit az ágyat mosolyogva.De én csak álltam Minhyuk mellet és görcsösen fogtam a kezét.Ő csak kicsit meg lökött hogy menjek már.Fel ültem a helyemre mire az orvos oda ült velem szemben.
-Mik a panaszai?-kérdezte az orvos
-Semmi igazából.-füllentettem
-Már vagy két hete reggelente és este rosszul van,utána meg mindent össze esik.-vázolta a helyzetet Minhyunk mire csak vállba vertem
-Ön a barátja?.-kérdezte az orvos mosolyogva
-Igen.-felelte Minhyuk
-Rendben.Akkor most veszünk egy kis vért magától és majd be adjuk a laborba.-mondta és már elő is vett egy tűt.És itt vert le a víz de úgy rendesen.Félve Minhyukra néztem aki csak meg fogta a kezem és maga felé fordította a fejem.Éreztem egy kisebb szúrást mire fel szisszentem,erre Minhyuk adott egy puszit a homlokomra nyugtatás képen,mikor végeztünk mondta az orvos hogy jövő héten meg lesznek az eredmények akkor jöjjünk majd.Haza érve fel téptem a hűtőt és vacsit kezdtem csinálni.Közben abban reménykedtem hogy nem lesz semmi baj.