16.rész

És el jött az a bizonyos hét.Reggel ismét a rosszul lét k
eltett majd mentem és ettem egy jót.Komolyan kezdek félni hogy mi a bajom.Miután kellően tele tömtem magam el mentem fel öltözni.Majd mikor a rendelőhöz értünk el fogott a pánik.Minhyuk ezt észre is vehette mert csak rám mosolygott és meg szorította a kezem.Mire oda értünk mér hívtak is be.
-Mi az eredmény?.-kérdezte Minhyuk
-Milyen a kapcsolatuk?.-kérdezte az orvos mire hülyén nézhettem rá
-Ezt most miért kérdezni.Amúgy meg nagyon jó együtt is lakunk.-mondta Minhyuk de ő sem értette.
-Gratulálok ön terhes.-mondta az orvos én meg azt hittem rosszul hallok
-Tessék?.-kérdeztem vissza
-Jól hallotta gyermeket vár.-mondta még mindig mosolyogva.Félve Minhyukra néztem aki nem szólt semmit.
-Kaphat valaki sokkot?.-kérdezte félve mire az orvos el nevette magát
-Nem lesz semmi baj de ha el szeretné vetetni akkor minél előbb döntsön.-mondta az orvos
-Rendben és köszönjük.-hajoltam meg és ki húztam magam után Minhyukot is.Meg álltunk a váró teremnél és csak néztem rá.Még mindig nem szólt semmit csak nézett ki a fejéből.Semmit nem tudtam le olvasni róla.Mintha el is sápadt volna.Sóhajtottam egy nagyot és el indultam haza felé magammal húzva a sokkos állapotú barátomat is.Mikor haza értem át öltöztem egy kényelmes otthoni ruhába.Minyhuk a kanapén ült majd mikor meglátott hirtelen felém meg indult felém,előttem meg állt majd karjaiba kapott és meg pörgetett a levegőben.Vállánál kapaszkodtam le ne essek,mikor le tett mélyen a szemebe nézett.
-Köszönöm.-mondta és megcsókolt.
-Mit köszönsz?.-kérdeztem
-Hogy meg ajándékozol egy gyerekkel.-mondta mosolyogva mire én is el mosolyodtam.
-Akkor meg tartjuk?.-kérdeztem
-Még szép.Olyan szép kislány lesz mint az anyukája.-mondta boldogan
-Vagy olyan helyes  lesz mint az apukája.-mondtam neki és meg csókoltam.Boldog voltam hogy a szívem alatt hordhatom Minhyuk és az én gyermekem.Úgy éreztem minden a legnagyobb rendben van.
-Mi lenne ha el mondanánk a szüleimnek?.-kérdezte mire kicsit el sápadtam
-Nem várhatnánk vele még egy kicsit?.-kérdeztem félve
-Nem most fel hívom őket.-mondta és már tárcsázta is őket.
-Szia kisfiam.-köszönt bele az anyukája
-Szia anya.
-Mi újság veled?A barátnőddel meg vagytok?.-kérdezte az anyukája
-Nagyon meg vagyunk.Anya remélem nem leszel mérges.-kezdett bele barátom
-Mi a baj?Megsérültél vagy esetleg a barátnőddel van valami?Kisfiam mond már.-idegeskedett az anyukája
-Anya nagymama leszel.-mondta boldogan Minyhuk.Erre anyukája 2 percig meg sem szólalt.Kezdtem attól tartani hogy már le is tette a telefont.
-Most mond még egyszer apád is itt van.-mondta az anyukája
-Hyorina terhes.Nagy szülök lesztek.-mondta boldogan Minyhuk mire az anyukája el hogy is mondjam el kiabálta magát vagy ehhez hasonlóan cselekedett,az apja csak meg dorgálta Minhyukot és mondta hogy agyon vigyázzon rám.
-Hyorina drágám köszönöm.-mondta anyukája nekem
-Nincs mit ajuma.-mondtam én is és Minhyuk meg adott egy gyors puszit az ajkaimra.Beszéltük még egy keveset a szülőkkel aztán le tettük.
-Fel kéne hívni Jiyongot is nem?.-kérdezte Minhyuk
-Kéne de nem merem.-mondtam de Minhyuk már hívta is.Nem kellet fél óra és már itt is volt
-Na mi van fiatalok hiányoztam.-jött be Jiyong mire el nevettem magam.
-Élni nem tudok nélküled.-mondtam nevetve mire felém szaladt és fel emelet.Minhyuk el sápadt.
-Óvatosan.-mondta Minyhuk mire Jiyong hülyén nézett rá majd rám.
-El kell mondanunk valamit.-mondtam mire mérges lett.
-Terhes vagy igaz?.-kérdezte mire csak bólintottam egyet.
-Teeee.-kezdett Minhyuk felé menni és kezdtem félni.
-Jiyong nyugi.-mentem oda és Minhyuk elé álltam aki egy határozott mozdulattal maga mögé állított.
-Nem hiszem el hogy ennyire felelőtlenek vagytok.Mi lesz meg tartjátok?.-kérdezte Jiyong
-Meg.-mondtuk egyszerre
-Rendben nem örülök neki de rám mindig számíthatsz prücsök remélem tudod.-mondta nekem és meg ölelt
-Igen tudom és köszönöm.-adtam egy puszit az arcára.
-Oké akkor te vigyázz rá és a kölökre is.-mondta Jiyong és mennie is kellet mert sok dolga volt még.
-Ez könnyen ment.-mondta Minhyuk és megkönnyebbült.
-Hát azért azt nem mondanám.
-Jó jó tudom.De szeretlek és mindig itt leszek melletted és mellette is.-simogatta meg a hasam mire el nevettem magam
-Még nem is látszik a pocakom.
-De majd fog.-csókolt meg.Már nagyon kíváncsi leszek mi lesz ebből.Úgy érzem minden rendben de félek hogy jön majd egy rosszan epizód is,amit nem nagyon szeretnék.Délután el mondtuk a srácoknak is hogy ők se maradjanak ki.Yonghwa ki volt akadva úgy mint Jiyong de ő is mondta hogy számíthatunk rá is.Tök jó fejek voltak.Jongshin ki jelentette hogy őt nem érdekli he ha törik szakad ú lesz a keresztanyja ezen a kijelentésén persze mindenki röhögött.Jonghyun és Lena ki jelentették hogy akkor ők lesznek a nagy szülők.És így tovább akkora fel fordulás lett hirtelen hogy kezdtem sajnálni szegény gyereket,hova fog születni a gyöngyöm( >.<) sok hülye közé.Este felé már mindenki el ment és én is a fürdőből jöttem ki és le ültem barátom mellé.
-Kicsit félek mi lesz majd..-mondtam neki egy kis csend után
-Jó anya leszel.Ha velük el bírsz akkor a babával sem lesz semmi baj és én is itt leszek.-mosolygott rám.
-Azt akarom hogy a te mosolyog örökölje.-jeleltettem ki.
-Én jobban szeretném ha rád hasonlítana.-mondta mosolyogva mire csak el pirultam
-Ne mér zavarba hozol.-mondtam neki és kicsit meg löktem
-Most mért olyan szép vagy ilyenkor.-mondta és el döntött a kanapén és megcsókolt.
-Te pabo.-mondtam neki mire még jobban mosolygott
-De szeretsz nem?
-Nem nem szeretlek.Imádlak.-mondtam kuncogva és le húztam egy csókra
-Akkor jó mert én is.-csókolt meg most ő engem majd karjai közé fogott és meg indult velem a háló felé.Óvatosan le tett az ágyra,betakargatott majd ő is be feküdt mellém derekam átkarolva.Nyomott egy csókot még ajkaimra majd mind ketten álomra hajtottuk a fejünket.