És minden megváltozott nem vártam már a hercegemet a fehér lovon.Elfordultam mindentől lehet belatartózik a pakliba az is hogy a szüleim autóbalesetben
haltak meg.Hogy a nagyszüleimhez kerültem.De sajnos ott sem maradhattam sokáig mert ők is meghaltam úgy hogy mire betöltöttem a 18-at már voltam vagy két
külömböző családnál is.Hol a nagynéném hol anya testvérénél voltam de nem nagyon éreztem úgy hogy otthon vagyok ezért az örökségemet fogtam és elmentem
visszaköltöztem a mi házunkba igaz kicsit nagy volt nekem egyedül de itt végre otthon éreztem magam.Az iskola mellet keresetem egy részmunkaidős állást is
hogy ne keljen még hozzá nyúlnom az örökségemh
ez.Kaptam is munkát egy boltban áru feltöltőként dolgozom ott.az is több mint a semmi.Az iskolában nincsenek
barátaim pedig régen sok volt de miután a szüleim meghaltak mindenki eltávolodott tőlem nem értettem miért.Pedig igazán szükségem lett volna valakire akinek
el sírhatom a bánatom aki meghallgat és tanácsot ad de senki nem volt ott amikor kellet volna így a suliban általában a helyemen ülök vagy kimegyek az
udvarra és keresek egy csendes eldugott helyet.Mikor a természetben vagyok olyankor megnyugszom és úgy érzem semmi baj nem jöhet de mikor
visszazökkenek rájövök hogy egyedül vagyok.Néha magányos vagyok de nem mindig.Mikor betöltöttem a 19-et egyedül de megünnepeltem a születésnapom igaz
másnap jött pár rokon de nem erőltették meg magukat valaki csak felköszöntött és a kezembe nyomott egy kis pénzt vagy még azt sem.Remek rokonok én mondom.
Miattuk érdemes is élni vagy nem?!Eljátszottam egyszer a gondolattal hogy mi lenne ha meghalnák hiányoznák-e valakinek vagy fel sem tűnne nekik.De ezt a gondolatot elvetettem ugyanis én nem vagyok ilyen.Azóta eltel egy kis idő és most 22 éves vagyok és egy művészeti egyetemen tanulok.Ott is ének zene és tánc
szakon vagyok.Mikor beülök egy előadásra vagy tánc próbára akkor kiadhatom minden bánatom és örömöm.akkor érzem igazán élőnek magam.Vicces nem?!
Vannak aki megvesznek azért hogy elrontsak valamit.És igen ők az én drága kedves osztálytársaim persze nem mindenki de akik nem szeretnék hogy valamit el is
érjek azok a lányok zöme része.Mert nagy házban élek és sok hely van ahol lehet gyakorolni.1 éve lett kész a felújjítás annyi pénz gyűjtöttem össze hogy az
alaksorban kiépíttettem egy táncteremt nem nagy de nem is kicsi.Nekem megfelel a zeneszobánkat is kicsit felujjítattam.Apa szeretett zenélni és néhány hangszer
neki is volt.Ugyhogy minden lehetőségem megolv hogy gyakoroljak amikor szeretnék.Reggel mikor felkeltem nem volt sok időm készülödni így ugy döntöttem hogy
a suliban bekapok valamit.Mikor út közben valaki nekem jött de olyan jó rendesen nem úgy hogy kicsit félre lök hanem olyan istenesen úgy hogy a földön kötöttem
ki.Komolyan hogy néhány ember hova figyel miközben az utcán sétál nagyon nem tudom.-Oh ne haragudj jól vagy?-kérdezte aki fellökött
-Igen.-válaszoltam majd láttam hogy a kezét nyujtja felém és akkor láttam hogy ki is az osztályomba jár
-Gyere segítek.-fogta meg a kezem és felrántott
-Köszönöm.-mondtam és kicsit leporoltam magam
-Te nem Hyorina vagy Kim Hyorina?.-kérdezte kicsit meg illetődve ahogy rám nézet.Ő van meg illetődve és akkor én mit mondjak?!
-De én vagyok és te pedig.-nem tudtam befejezni a mondatom csak elnevettem magát
-Kang Minhyuk vagyok.-mondta és kezet nyújtott hogy kezet fogjon velem és én kezet is fogtam vele
-Egy osztálybajárunk és még a nevemet sem tudod?!.-kérdezte vagy mondta és nem tudom de kicsit sértődött volt a hangja
-Ne haragudj nem vagyok az a társasági ember.-mondtam
-Igaz mindig egyedül vagy.-mondta
-Igen.-mondta
-Mi lenne ha elindulnánk a suliba mert el fogunk késni ha hamarosan nem indulunk el.-nézett az órájára
-De tényleg menni kéne.-mondtam én is
-Ma melyik előadással kezdünk nem tudod?.-kérdezte én meg rá néztem amolyan ez most komolya fejjel
-Zene előadással kezdünk.-mondta
-Oké akkor ma melléd ülök.-mondta mosolyogva most hogy megnézem gyönyörű mosolya van de tényleg
-De nem a barátaid mellé szoktál ülni?.-kérdeztem
-De igen de most ma úgy döntöttem hogy melléd ülök ha nem baj.-mondta és rám mosolygott megint
-Felölem.-mondtam és megrántottam a válamon a táskám mire ő érte nyult és evette majd a vállára tette
-Hé a táskám.-mondtam és már nyúltam is érte
-Nyugi visszakapod de nehéznek tűnt gondoltam ha már fellöktelek legalább ennyivel jóváteszem neked.-mondta és mentünk tovább én már táska nélkül
Minhyuk pedig két táskával a vállán.Mikor be értűn a terembe még mindig nála volt a táskám én megindultam a leghátsó padsor felé mikor leültem láttam hogy
Minhyuk leragadt a középső padsor fele és a táskám még mindig nála van.Úgy hogy felkeltem a helyemről és elindultam Minhyuk felé mikor Yonghwa észre vett.
-Segíthetek?.-kérdezte-Te nem de Minhyuk igen.-mondta és kicsit kikerekedett a szeme
-Én nem de Minhyuk igen?.-kérdezte vissza
-Igen.-mondtam
-És miért?.-kérdezte
-Mert nála van a táskám és szükségem lenne rá.-vázoltam fel a tényeket
-Mért van nála a táskád?.-kérdezte kicsit meg lepődve
-Ezt majd ő elmesél de ha nem haragszol és most becserkészem Minhyukot és visszakérem a táskám.-mondtam mire kicsit elmosolyodott és félre állt.
-Minhyuk visszakapom a táskám.-kérdeztem mire rám nézett és elmosolyodott
-Igen.-mondta és megindult a helyem felé majd a mellettem lévő helyre leült.Én kicsit értetlenül n
éztem rá de nem csak én a barátai is Yonghwa még oda is jött.
-Hát te?.-kérdezte Yonghwa
-Ma Hyorina mellett ülök.-mondta mosolyogva
-És nem baj ha én is meg a többiek is csatlakozunk?.-kérdezte mosolyogva Yonghwa
-De biztos?.-kérdezte mire Yonghwa leült mellém
-Jungsin,Junghyun nem jöttök ide hátra?.-kérdezte mire az emlitettek mind hátra cuccoltak ők elötünk ültek le majd rám néztek
-Lee Junghyun.-mondta és kezet fogott velem
-Lee Jungshin.-mondta utánna a másik és ő is kezet fogott velem
-Kim Hyorina.-mutatkozam be én is majd Yonghwara nézem aki csak elröhögte magát
-Tudom hogy ismert mindanyiunkat de ha akarod bemutatkozok még egyszer.-mondta kicsit nevetve
-Nem kell.-mondtam és én is elmosolyodtam
Egész nap engem boldogítottak a fiúk de tényleg.Mindenhova jöttek velem.Kicsit fura is volt de élveztem hogy nem vagyok egyedül.Ki vallattak de szó szerint
ha valamit nem mondtam el addig nem hagytak békén még be nem adtam a derekam.Mikor vége lett az összes előadásnak hazafalé indultam de a srácok nem
hagyták hogy egyedül mennyek haza.Mikor haza kísértek kicsit leesett az álluk.
-Te itt laksz?.-kérdezte Jungshin
-Igen szeretnétek bejönni?.-kérdeztem.Mire Jungsin és Minhyuk abban a pillanatban megindultak de mielőtt még haladni tudtak volna Jonghyun és Yonghwa vissza
rántotta őket.Én jót mosolyogtam rajta.
-Nem de köszönjük majd holnap találkozunk a suliban.-köszönt el Jonghyun mire én intettem nekik.Mikor visszanéztem találkozott a tekintetem Minhyukéval aki csak
mosolyogva intett nekem.Mire én is elmosolyodtam és intettem neki majd bementem.Lepakoltam a cuccaim ettem pár falatot majd lementem kicsit táncolni.Mikor
kellően kitáncoltam magam lefürödtem gyorsan és megvacsoráztam.Nem kellet sokat tanulni de azt mind megtanultam majd azon kaptam magam hogy le
kéne már feküdni.Úgy hogy mikor elfeküdtem az ágyamban azon vettem észre magam hogy Minhyuk és a többiek járnak a fejemben. Mosollyal az arcomon
aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése