De ha ez még nem lett volna elég Jungsin énekelt nekem egy szerelmes dalt Minhyuk fözőtt nekem.Junghyun volt a kivétel vele nem álmodtam.Úgy hogy elég
szépen festettem ki reggel.Komolyan még én is megijedtem kicsit magamtól.A hajam felállt meg össze vissza a szemem kicsit karikás volt.Remek de se baj van az
a smink mennyiség ami ezt eltünteti remélem.Mikor már kellőképpen felébredtem gyors fogat mostam majd felkötöttem a hajam mert már nem lehetett mit kezdeni
vele.Saját életet és szerintem úgy áll be ahogy jónak látja vagy én nem tudom.Miután eltüntettem a karikát a szemem alól elmentem a szobámba és felöltöztem.
Aztán gyorsan lementem meg reggelizni csináltam magamnak egy rántottám meg ittam hozzá egy kis barack levet.Miután befaltam a reggelim felvettem a táskám
és elindultam a suliba.Már éppen zártam volna be az ajtót mikor valaki hirtelen megfogja a vállam.Nem is kell mondani rendesen megijedtem és ugrottam is
egyet a kulcsot is eldobtam.Mikor megfordultam Yonghwa nézet rám majd elröhögte magát de valami kegyetlen modon.
-Köszi.-sziszegtem közben felvettem a kulcsom a földről
-Nem mondod hogy ennyire megijedtél?.-kérdezte de még mindig röhögött
-Oh bocs én élem szépen a nyugodt kis életem zárnám be az ajtóm de hirtelen valaki megfogja a vállam.Nem nem ilyedtem meg dehogy.-mondtam és közben
eltettem a kulcsom a táskámba majd megfordultam.
-Ne haragudj nem akartalak megijeszteni.-mondta de még mindig nevetett
-De amúgy mit is keresel itt?-kérdeztem mikor leesett hogy a házam előtt van-Csak Minhyuk megkért hogy jöjjek érted mert ő most nem tudott eljönni.-mondta és a kocsija intett
-De minek küldött értem téged?.-kérdeztem
-Mert nem akarta hogy egyedül legyél ma sem.-mondta és elindult a kocsija felé de közben húzott magával
-De.
-Nincs de csak szálj be nyugi nem eszek meg.-mondta és megint elnevette magát
-Oké köszi.-mondtam mire mosolyogva bólintott és már indította is a kocsit.Mikor a sulihoz értünk kiszálltam a kocsiból és láttam hogy a kapuban a többikkel
várnak minket.Mikor megláttak mosolyogva intettek.De egy valakit hiányoltam Minhyuk nem volt ott.
-Hali Hyorina.-köszönt Jungshin
-Sziasztok.-köszöntem mind kettőjüknek közben kicsit körbe néztem majd találkozott a tekintetem Jonghyunéval.
-Minhyuk a zeneteremben van dobol.-mondta de csak nekem
-Mi miért mondod ez nekem most?.-tetettem kicsit a hülyét de jó volt tudni hogy mit csinálhat most.
-Héj Hyorina te is zenét tanulsz nem? Milyen hangszeren játszol?.-kérdezte Jungshin mire Yonghwa is rám figyelt
-Gitározok meg apa régen tanított kicsit dobolni meg zongorázni.-mondtam
-Ej ha nem semmi.-mondta Jungshin és megveregette a vállam mire én is az övét
-Én vagyok az idősebb csak szólok.-mondtam mire kicsit elgondolkozott
-De csak pár hónappal.-védekezett
-De akkor is.-mondtam és kidugtam rá a nyelvem majd bementem a suliba a fiúk még beszélgettek kit egy kicsit szóval egyedül mentem.Elmentem egy zene terem
mellett ahonnan kiszűrödött egy kis zene.Milyen érdekes nem zeneteremből zene szürődik ki.Jól van Hyorina a toppon vagy.Gondoltam magamban majd kicsit
benyitottam.És hallgattam ahogy valaki a dobot veri de az is elég rendesen komoly minden elismerésem
neki.mikor vége lett a számnak benéztem és
Minhyuk ült ott.Láttam hogy kicsit elfáratt de ő észre sem vett és már kezdett egy másik számot is.Láttam hogy néha mosolyog miközben dobol.Én csak néztem
mikor egyszer csak észrevett és rám mosolygott majd folytatta a dobolást de utána többször is rám nézett.Mikor vége lett a számnak rám nézett.
-Szia.-köszönt
-Szia.Úgyen nem zavartalak meg a gyakorlásban?.-kérdeztem
-Nem dehogy.Hogy tetszett?.-kérdezte és közben ivott pár korty vízet
-Nagyon jó vagy.-mondtam mire kaptam egy hatalmas mosolyt
-A fiúkat hol hagytad?-kérdezte
-Kint voltak még a suli előtt én is csak azért jöttem be ide mert hallottam hogy valaki itt van.-mondtam közben leültem az egyik székre és a kezembe vettem az
egyik gitárt ami ott volt.Megnéztem hogy be van-e rendesen hangolva majd elkezdtem kicsit gitározni is.Kell egy kis gyakorlás is néha.
-Mi lenne ha követnélek?.-kérdezte miután a dob mögé ült
-Csak ha elég jó vagy hozzá.-mondtam mosolyogva és fel álltam a székről és rá néztem
-Ez kihívásnak vehetem,.-kérdezte komolyan
-Veheted.-válaszoltam mire el mevettük magunkat majd Minhyuk elkezdett dobolni és én követtem.Elvoltunk nekem nagyon tetszett amit így csak úgy a semmiből
összehoztunk.Mikor úgy gondoltam hogy a számnak vége befejeztem a gitározást majd az ajtó felé fordultam ahol a többiek álltak.De az nem is lenne elég de
még páran más osztályból is ott álltak és mind minket néztek.
-Nem is vagy olyan rossz.-mondta Yonghwa
-Nem is vagyok olyan rossz?.-kérdeztem vissza
-Na jó jó vagy most megfelel,.-kérdezte Yonghwa
-Így már mindjárt jobb.-mondtam mire csak lemosolyodott
-Mi lenne ha nem itt enyelegnétek valaki szeretne gyakorolni.-szólalt meg egy lány hang
-Ki enyeleg?.-kapta fel a fejét erre Minhyuk
-Yonghwa és az ott.-mutatott rám.Én békés személyiség vagyok olyan világbéke stílusban.Nagyon nehéz engem fel idegesíteni de vannak olyanok akiknek
ehez van tehetségük mit annak a lányka is.
-Már megbocsáss de hozzám beszélsz?.-kérdeztem vissza mire rám nézett a csaj elég felgmán
-Mé szerinted kihez?.-kérdezte vissza
-tudod szép virágszálam mi itt gyakoroltunk és nem enyelegtünk ha nem vetted volna észre.Jah és most mi gyakorlunk úgy hogy mi lenne ha kisétálnál?!-kérdeztem
mire kicsit kikerekedett a lány szeme.Majdhogynem ki is esett a helyéről.
-Te tudod hogy ki vagyok én?.-kérdezte beképzelten de még ki is húzta magát
-Nem de nem is nagyon érdekel.-mondtam meg az igazat mire valami srác előlépett és kezet emelt rám.
-Idefigyelj te kis senki most kérsz bocsánatot vagy olyat teszek veled.-kezdett el fenyegetni-Ha hozzá érsz egy ujjal is majd én teszek veled valamit.-sziszegte Minhyuk aki pillanatok alatt elém lépett.Nem sokkal utána a többiek is körém jöttek.
-Látom a kis ribanc maga köré gyüjtőtte a selejtet.-mondta a csaj nekem meg kikerekedett a szemem
-Ha mi vagyunk a selejt akkor te mi vagy?.-kérdezte vissza cinikusan Yonghwa
-Én sokkal jobb vagyok mit az ott akinek még szülei sincsenek.Komolyan hogy tudtam egy ilyen gyereket felnevelni.-mondta de nem
tudta befejezni a mondatát mert odamentem hozzá és egy hatalmasat lekevertem neki.A csaj a földre rogyott a kezem is égett egy kicsit de nem érdekelt abban a
pillanatban.
-Ha még egyszer a szüleimet a szádra veszed megjárod de nagyon értve vagyok?.-kérdeztem mire láttam hogy a lány bólint egy aprót majd hátat fordítottam neki
felkaptam a táskám és kimentem a teremből.Nem volt kedvem semmihez.Vannak dolgok amikre ugrok és ez az egyik volt azok közül. Gyűlölőm ha a szüleimet
szidják.Mikor kiértem leültem egy padra és csak nézem ki a fejemből.Észre sem vettem hogy valaki mellettem ül csak akkor mikor kicsit átölelt.
-Nincs semmi baj.De jól vagy?.-kérdezte Minhyuk
-Ég a kezem és tiszta ideg vagyok.De miért jöttél utánam?.-kérdezte és közben rá néztem akkor már elengedett és a dobverőjével dobolt a lábán.
-Gondoltam nem olyan jó egyedül lenni mikor valami bánt.-mondta
-De most nem vagyok beszédes kedvemben.-mondtam
-Nem baj.Én nem hagylak itt.-mondta és rám mosolygott.Jól esett hogy velem volt és nem voltam egyedül.
-igazából a fiúk mondták hogy jöjjek utánad mert én is ideges lettem egy kicsit.-mondta és én rá néztem majd folytatta
-Mikor kezet akart emelni rád az a tag elöntött a düh.Hogy fordulhat meg a fejében az hogy kezet emel akár egy nőre nem férfi az ilyen.-mondta Minyhuk kicsit idegesen
-Köszönöm.-mondtam és rá mosolyogtam
-Mit köszönsz meg?.-kérdezte
-Hogy megvédtél.-mondtam
-Ugyan semmiség.-mondta
-Igen semmiség te már hozzánk tartozol.-szólalt meg Junghyun
-Így van.-helyesel Jingshin is
-Köszi srácok.-mondtam
-Van is mit.-mondta Yonghwa majd leült mellém és kicsit meglökött a vállával amit és vissza is adtam.Utána már elvoltunk felvidíttok a fiúk.Lassan már sírtam a
nevetéstől.Minhyuk csirkét akart utánozni ami nem ment neki.Nem tudom hogy hogyan is jutottunk addig hogy csirkét akart utánozni.Ma egyik előadásra sem
mentünk be amit kicsit bántam is meg nem is.Délután fele a fiuknak el kellet menniük valahova ezért én inkább haza mentem.mikor hazaértem a cuccaim csak
ledobtam a földre és a nappaliba mentem.Ott szembe ültem a szüleim képével majd levettem az asztalról és a kezembe vettem majd jó szorosan megöleltem.
Hiányoztak de nagyon szavakkal nem lehet elmondani minden nap hiányoznak nincs olyan perc hogy ne jutnának az eszemben.Még ezeken elmélkedtem
elaludtam.Arra keltem hogy valaki a csengőre ragadt.
-Megyek már.-kiabáltam a nappaliból.Mikor kinyitottam az ajtót kicsit meglepődtem
-Te hogy hogy itt vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése